Azért tehát Kócs előbbi, de az ősidőből nyert alakjában a legelésző jószággal, barmokkal, tenyész és csatalovak állományával, önmagát fenntartó idevándorolt hun népfaj előtt kedves volt valóban, s maradt utódaik előtt is, s valljuk meg kedves jelen állapotában is. Kócs számos természet alkotta halmai közül, annak felső részén a régi debreczeni út vonalában, közel az egyeki határhoz, egy halom a Földvár-halom nevet viseli, úgy egy másik már az egyeki határban, közel amahhoz hasonnevű halom létezik. E halmok itt célszerűen támadt létezésüknél fogva a kócsi szigetnek védelmi pontjaiul szolgáltak. A honi érdekek azt sugallják nekem, hogy az ezen a helyen járt vándornépek közül különösen azokról emlékezzem meg, kik nekünk fajrokonaink valának. A mondó vagyok tehát, hogy Attila hunjai itt a Tisza-Füredkócsi sziget őrállásai között és mögött vértezték föl magukat a római birodalom ellen." Tariczky Endre 1892.